Korlátlan adatforgalom

Hánykolódunk az adatáradat végtelen tengerén vagy tartunk is valahová?

"Túl sok az információ, az adat és a tartalom. Kicsit olyan ez, mint amikor egy diétázó ember betéved egy cukrászdába, ahol vágyakozva nézi a kínálatot. Körülötte mindenki jóízűen majszolja a desszertet, ő mégsem ehet semmit. Tulajdonképpen az online világ is ilyen: állandó csábításban élünk." (Yvonne Dederick)

Adatok, adatok, adatok, dögivel. Mindenütt számhalmazokat látunk, hallunk, érzékelünk. Az adatok azonban csupán nyers számok, semmi több. Mi adunk nekik értelmet, értelmezhetőséget. Etikai kérdés, hogy mennyire engedjük meg magunknak a megvilágítás torzítását.

Ami nekünk jó. Az életünket minden tekintetben az adatok határozzák meg. Kimutatások, elszámolások, összesítések, közvélemény kutatások. Mindaz, ami valamilyen formában feldolgozható, az adat. És úgy tűnik, ez mára igen széles skálán mozog. A baj talán pont ez. Annyira tág merítés áll a rendelkezésünkre, hogy azt vesszük ki belőle, ami kedvünkre való. Pontosabban azt, ami az általunk képviselt dolgokat a legkedvezőbb színben tünteti fel. Abban a pillanatban nem elfogulatlan adatfeldolgozás történik, hanem meghatározott irányba mutató manipuláció. Ezt láthatjuk a politikai statisztikákban vagy a gazdasági elemzések képében. Mindig lehet találni olyan számokat, amely alátámasztja a preferált világnézetet, igazolja a nagy emberek állításait. De nem kell ennyire eltávolodnunk a személyes közegünktől. Lemerem fogadni, ha rá akarjuk venni a gyereket a tanulásra, csupa olyan indokot keresünk és találunk, amely a tanulás pozitív oldalait világítja meg. Az adatok sokszor céleszközzé válnak egy adott eredmény eléréséhez vagy igazolásához.

Kiválogatni a lényegeset. Ebből rögtön következik a kérdés, hogy mi számít fontos adatnak? Elvileg minden. De gyakorlatilag már az adatfelvétel is egy szelekciós folyamat. Mert csak azokat az adatokat rögzítjük, amelyek adott területen relevánsak. Ez logikus is, hiszen nincs végtelen időnk és energiaforrásunk. Feltételezzük, hogy bizonyos területeken elég egy bizonyos adatmennyiség. Ez igaz mondjuk a házhozszállításra. Semmi szükség a néven, a címen és az elérhetőségen kívül másra. A csomagunk rövid időn belül megérkezik hozzánk. De már kevésbé határolható be ennyire egzaktan egy kutatás során. Megvannak a feltételezések, hogy a kutatók által feltett kérdés megválaszolásához milyen információkra van szükség. Azonban párszor az élet rácáfolt erre, amikor nem a feltételezett adatok nyújtották a megoldást, hanem a véletlen. Gondoljunk Alexander Fleming-re, aki a véletlen segítségével fedezte fel a penicillint.

Válogatnak helyettünk. Amikor adatot gyűjtünk nagyon nem mindegy a szándékunk. A saját hipotézisünk, állásfoglalásunk akarjuk megerősíteni vagy független, több irányból származó informálódást végzünk, azzal a szándékkal, hogy majd ezek alapján formáljunk véleményt, hozzunk döntést. Legyünk óvatosak! Az internet nagy olvasztótégelye, a kereső oldalak vagy közösségi felületek nem pártatlanok. Ezek üzleti alapokon működnek, ezért csakis megfontoltan és átgondoltan tájékozódjunk. A legtöbbet kínáló üzleti partner lesz a nyerő és nem feltétlenül mi. Az első találatok fizetett hirdetők elérhetőségeit tartalmazzák. Az érdeklődésünket követő algoritmusok pedig szándékosan ajánlanak nekünk bejegyzéseket, hiszen nagyobb eséllyel maradunk a lapon, ha az érdeklődésünkre számot tartó poszttal, posztokkal találkozunk. Csak okosan és tudatosan szemezgessünk, ne elégedjünk meg az első elénk dobott infókkal. Ellenőrizzünk, több oldalról és hiteles forrásokból tudakozódjunk.

Ha hamis a forrás. Az akkurátus informálódás sem segít akkor, ha az adatok helytelenek. Engem személy szerint nagyon dühít az emberi felületesség és lustaság. Amikor olyan cikket olvasok, amiben pontatlanságot találok, felbőszít, hogy a szerző arra nem vette a fáradtságot, hogy ellenőrizze, amit leír. Vannak, akik többször eljátszották ezt, így vagy el sem olvasom, amit írnak, vagy ha mégis, akkor fenntartással kezelem. És ugye egy rendkívül szűk mezsgye az, ahol tetten érem a helytelen infókat. Mennyivel több az a terület, amihez nem értek, és ahol félrevezethető vagyok. Fontos lenne a pontosság. Ha másért nem, mert a mesterséges intelligencia is abból tanul, amit a világhálón talál. Ha hülyeségeket írogatunk, ő azokból is szemezget, szemezgethet. A felelősség a miénk, hogy a lehető legkevesebb hibát vétsük, amikor adatokat viszünk fel valahová. Egyeseknek ismerős helyzet, amikor egy emberi figyelmetlenség miatt megváltozik valakinek a család neve. Anno még "cz"-vel írták, aztán egy hivatalnok véletlenül "c"-vel jegyezte be és máris kész az adat hibás felviteléből származó változás.

Embertelen adatok. Minden adat, ez korunk jelszava. Mindent adatként kezelünk. Ha valakinek kétségei vannak nyissa ki a tárcáját. Talál benne mindenfele kártyákat, azokon pedig különféle számokat. No, ezek a számok vagyunk mi. Ahány kártya, annyi szám vagyunk. Nem személyek, nem érző lények, csupán számok, adatok. Azonosítókból, hivatkozási számokból, ügyfélkódokból állunk a világ különböző szervezeteinél. Sajnos gyakran a velünk való viselkedésük is ezt tükrözi. Jellemzően minél nagyobb cégről van szó, annál érzelgősebb karácsonyi reklámot készít az emberi kapcsolatok fontosságáról, és annál inkább érdektelen számára az emberekből álló ügyfélköre. Ki lehet próbálni. Tegyünk panaszt valami miatt és mintha emberi hangvétel nélküli chatbotok válaszolnának. Lehet, azok is. Csakhogy senki sem egy szimpla érzéketlen adathalmaz a családjában. Nem akkor kapunk otthon vacsorát, ha beírjuk a megfelelő jelszót. (Bár nem árt a hozzátartozóinkhoz kedvesen szólni.) A párunk figyelmességből és szeretetből készíti el a kedvenc ételünket (meg persze hozzávalókból). Otthon elsősorban emberek vagyunk és ezt szeretjük érezni. Gondoljunk rá, hogy a legtöbb számszerűsített adat, feljegyzett megfigyelés mögött van valami élő. Nem biztos, hogy emberi, mert tanulmányozhatunk a gorillákat is, de valami élő, valami érző az van. Nem pusztán egy adathalmaz.

Bánjunk felelősséggel az adat fogalmával! Mi magunk is azok vagyunk egy rakás helyen. Kezeljük, de ne lekezeljük az adatokat. Használjuk őket okosan és ne feledjük nekik nincsen arcuk, nincsen lelkük, nincsenek érzelmeik, de az eredőjüknek lehet. Nekünk pedig lehet lelkiismeretünk. Hiszen a világon minden adat, amint ezt Yuval Noah Harari gondolata is megerősíti: "Az állatok, államok és piacok mind információs hálózatok, amelyek adatokat vesznek fel a környezetükből, döntéseket hoznak, majd adatokat adnak ki magukból."

Ha tetszett ez a bejegyzés gondolkodj el rajta, hogy milyen adatok befolyásolják a te életed?

Fotó: DC Studio, Magnific

Szemezgess a témához kapcsolható további cikkekből:

Szövegkiemelő - A média és a sajtó életünkre gyakorolt torzító hatása

Ember a gépben - A mesterséges intelligencia valóban feleslegessé teszi az embert?

Adatbrókerek árnyékában - Emberek a virtuális adathalmazban

A valóság torz képe - Tényleg olyan a világ, amilyennek látjuk?