Mi a jó a rossz tulajdonságainkban?

7 ok, amiért értékesek és hasznosak a rossz szokásaink

"Sose bízz az olyan emberben, aki egyetlen rossz tulajdonságot sem hozhat fel mentségére." (Winston Churchill)

Mindannyiunknak vannak rossz tulajdonságai. Kinek kevesebb, kinek több. Van, akit önmagában is idegesítenek a saját rossz beidegződései és van, aki csak mások agyára megy vele. Bármelyik igaz ránk, és bármilyen szokásokkal is rendelkezzünk, ezek akár a segítségünkre is lehetnek.

Emberivé tesznek. A hibáink emberi arcot adnak. Semmi sem olyan unalmas, mint a tökéletesség. Már a tökéletesség látszatát keltő személyek is végtelen lehangolók. Makulátlan és hibátlan figurák ők, akikbe lehetetlen belekötni. Legalábbis a magukról sugárzott kép alapján. A tökéletesség uncsi, a rossz szokások színesebbé, egyedibbé tesznek.

A realitás talaján tartanak. A túlzott pozitivitás sem engedi meg reálisan látni a dolgokat és ezért legalább olyan káros lehet, mint az állandó negatív szemlélet. Egy végletekig optimista személy szerint természetesen nincs is szükség a realitásra, mert csak visszahúz, de az irreális elképzelések sikertelen megvalósítása, nem pozitivizmus, inkább idiotizmus. Kell, hogy lássuk a valós képet, és ebben a negatív beidegződések valamint azok le és visszacsapódása, esetleg ránk nézve káros hatásai ébresztőt képesek fújni.

Növekedhetünk általuk. Addig, amíg vannak rossz szokásaink, addig van min változtatnunk, és addig van esélyünk a növekedésre. Hát, ha még teszünk is érte, akkor tényleg növekszünk. A cél itt sem a perfekcionizmus, hogy megszabaduljunk minden kényelmetlen tulajdonságunktól és piedesztálra emeltessünk, hanem csupán a napról napra kicsit jobb emberré válni filozófia megvalósítása.

Fejlesztik az önfegyelmünket. Bármibe vágjuk is a fejszénket a kitartás nélkülözhetetlen. Nem kis lelki erő igényeltetik, ha javítani szeretnénk magunkon. Fegyelmet és figyelmet igényel, amikor le akarunk vetkőzni egy romboló viselkedési normát és ugyanakkor felvenni helyette egy építőbb másikat. Az önmegtartóztatást nagyszerűen trenírozza ez a folyamat. Laurent Gounelle szerint; "Mindannyiunknak vannak jó és rossz tulajdonságaink, és az fog közülük eluralkodni, megerősödni, amelyikre a figyelem összpontosul."

Toleranciát tanítanak. Persze van az úgy, hogy nem tudunk, vagy egyszerűen nem akarunk megszabadulni valamely káros tulajdonságunktól. Na, ez aztán próbára teszi a kapcsolatainkat. Semmivel sem lehet jobban feldühíteni valakit, mint a rossz szokásainkkal. Bizonyára ismerős mondat a "már vagy ezerszer elmondtam és még mindig..." kezdetű, és tetszőlegesen befejezhető ledorongolás. Türelmet kapni és adni egy ilyen szituációban nagy kegy, a kapcsolat fontosságát és a szeretet megnyilvánulását jelenti. És az utoljára meghaló reményt, hogy talán egyszer változik valami.

Elfogadásra sarkallnak. Tudatosítani, hogy vannak negatív szokásaink, és ezekkel együtt lehet élni, támogathatja azt a felismerést, hogy ezzel nem vagyunk egyedül. Más emberek is ebben a cipőben járnak, kelnek, nekik is akadnak problémáik magukkal, és ezeket a konkrét negatívumokat felfedezve bennük, elnézőbbek lehetünk az irányukban. Magunkból indulunk ki, nem elítéljük őket, sokkal inkább megértjük és elfogadjuk.

Mosolyra fakasztanak. Nevetni tudni kell. Az önirónia nagy kincs a mindennapokban. Amikor a csetléseinken, botlásainkon és a hibáinkon nevetni tudunk, akár másokkal együtt, akkor megmutatjuk, nem vesszük olyan komolyan magunkat. Az életet azok élvezik a legjobban, akik hajlanak a vidámságra. Kinevetve a rossz tulajdonságainkat, megengedjük magunknak azt a luxust, hogy beismerjük, igenis tökéletlenek vagyunk és ezt a többiek előtt is felvállaljuk. Ez bátorságra és önismeretre vall.

Gyermekkorunktól kezdve úgy tanulunk meg dolgokat, hogy általában elsőre kudarcot vallunk. A gyakorlás, a hibák felfedezése és orvoslása visz előre, hogy megtanuljunk járni, elsajátítsuk a számtant vagy az olvasást, illetve akármilyen egyéb készséget. A saját rossz oldalunk megismerésében és korrigálásában benne rejlik a mély emberismeret. Egy olyan fejlődési lehetőség, amelyet feltárva nem csupán magunkat kezelhetjük jobban, hanem alapvető, emberekre vonatkozó ismeretekre szert téve, jobban boldogulunk a kapcsolatainkban, járatosabbak leszünk az emberi bánásmódban. Üdvözöljük a rossz tulajdonságainkat, mert bennük azt a nagy tanítót tisztelhetjük, aki segít jobban eligazodni embertársaink között. Amint azt Müller Péter megfogalmazta; "Az igazi önismeret nem azt jelenti, hogy megismered tested és lelked rejtett jó és rossz tulajdonságait, hanem hogy megismered azt, aki mindezt látja benned. Megismered a Látót. Aki lát - és irányít."

Ha tetszett ez a poszt, nyomj egy like-ot és csatlakozz az oldal követői közé.
Fotó: Sven Kucinic, Unsplash