Mindannyian szerepeket játszunk
Az életben játszott különböző szerepeink megélése és értékelése
"Egy rosszul megformált szerep olyan, mint a beázás. Maradandó foltot hagy maga után" (Michael Keaton)
Az élet színházában mindannyian több szerepet játszunk egyidejűleg. Mint egy felkapott színész, aki délelőtt sorozatot forgat, délután szinkronizál este pedig színpadon áll. Mi is egy füst alatt vagyunk szülők, dolgozó emberek, diákok, sportolók, házastársak, meg ki tudja még kik. A lényeg mennyire tudatosan éljük meg ezeket a különböző szerepeket.
Hol jár az eszem? Bizonyára ismerős, hogy amikor dolgozunk, legszívesebben a családdal lennénk, amikor meg a játszótéren vagyunk, a melón jár az eszünk. Nem arra fókuszálunk, nem ott vagyunk valóban jelen, ahol éppen vagyunk. Ez óriási frusztrációt képes okozni. Nem lehetünk egyszerre több helyen, ezért a legjobb, ha teljes odaadással megéljük azt, ahol éppen vagyunk, csináljunk bármit is. Ha nem így teszünk, akkor feleslegesen stresszeljük magunkat. Nincs módunk változtatni a helyzeten, ezért őrlődni sem érdemes. Csak azt érjük el, hogy akármit is csinálunk, azt csupán félgőzzel végezzük. Lélekben másutt járunk, felületesen vagyunk jelen, és néha azt sem tudjuk mi történik igazából körülöttünk. Elherdált értékes idők ezek.
Csak a most. Adjuk át magunkat a pillanatnak. Különítsünk el elegendő időt minden fontos területre. És használjuk is ki a tőlünk telhető legjobban ezeket az etapokat. Ha munkaidőben inkább közösségi médiázunk, akkor ne csodálkozzunk, ha nem tudjuk befejezni a feladatainkat. Vihetjük haza a munkát és feszélyezhet, hogy a gyermekünkkel kell időt töltenünk, miközben nem haladnak a záros határidejű dolgaink. Ami persze nem igaz, mert a melóra szánt időt elpazaroltunk valami egészen másra. Ez a viselkedés jól mutatja, hogy szeretünk-e halogatni vagy mi a valós prioritása a szerepeinknek.
Nem találom a helyem.
Hogy érezzük magunkat? Melyik szerep a legkomfortosabb számunkra? Ahol
leginkább elemünkben vagyunk. Ismerek olyat, aki szülői mivoltában
találta meg a kiteljesedést és olyat is, akinek semmi türelme sincs a
kölykökhöz. Mondhatjuk, hogy akkor minek vállalta fel, amely jogos
kérdés, de nem ennyire egyszerű rá válaszolni. A társadalom ugyanis
sok-sok szerepet kényszerít ránk. Minden szerepünknek önként vállaltnak
kell lennie, mert ha nem azok, akkor borzasztó kényelmetlenek. Ügyvédi
pályát választani, csak azért, mert a szülők is azok, nem az önkéntesség
jele. Szeretni egy szakmát és ezért foglalkozni vele, akár szembe menve
a családi tradíciókkal, az már inkább. Ingmar Bergman mondta; "Sokféle
szerepet játszunk. Van, amelyik szórakoztat, és van, amelyiket azért
játszunk, mert mások elvárják tőlünk. Legtöbbször azért, hogy védjük
magunkat."
Álarcok. Az érvényesülés megköveteli, hogy olyan szerepeket is felvállaljunk, amelyek nem igazán a mi énünknek megfelelők. Egy kíméletlen főnök, aki valójában sokkal engedékenyebb személyiség. Egy nyájas ügyfélszolgálatos, aki korántsem ennyire barátságos természetű. Az álarcok viselete is a szerepeinkhez tartozik. Legalábbis a közvélekedés szerint. Ugyanis az őszinteség hosszútávon jóval kifizetődőbb. A családi példánál maradva, mára megdőlt az a nézet, hogy a szülő tévedhetetlen és tökéletes. Kitűnően szolgálja a cseperedő gyermekeink önbizalmának erősítését, ha példát látnak arra, hogy hibázni szabad, és ezt szüleik vállalják, bevallják, esetleg el is mesélik botlásaikat. Egy szerep csak arra kötelez, hogy a legjobb képességeink szerint játsszuk el, de a sztereotípiáknak nem feltétlenül kell engedelmeskednünk.
Kedvenc szerepünk. Mindenkinek megvan a kedvelt szerepe, amiben lubickol, amiben igazán jól érzi magát. Ez az a terület, amely a legközelebb áll a természetes érdeklődésünkhöz, képességeinkhez, és amelyben kiemelkedőt tudunk nyújtani. Ez a rendeltetésünk. Ettől függetlenül közösségi életet élve, más területeken is helyt kell állnunk. Nem hanyagolhatjuk el társadalmi szerepvállalásainkat, hiszen így alkotunk egy hasznos és eredményes emberi közösséget. De a kedvenc szerepünk segít abban, hogy minél többet adhassunk ennek a közegnek és ezzel együtt, annak nagyra becsült tagjai is lehessünk. Persze egyénként eltér, ki, miben jó. Akinek jól áll a ballonkabát, annak nem biztos, hogy jól áll a farmerdzseki.
Ez az igazi kulcs. Megtalálni azt a területet, amivel a legtöbb szolgálatot tehetjük másoknak és magunknak. Miközben elfogadjuk, hogy vannak egyéb irányú kötelezettségeink is, amelyeknek szintén érdemes átadni magunkat, hogy kellemesebben és élvezetsebben teljen az idő, amit így is úgy is el kell töltenünk. Kevesebb frusztrációval nézünk szembe, ha ezt tesszük. Oscar Wilde szerint; "Talán sohasem vagyunk annyira természetesek, mint mikor szerepet játszunk." Pláne, ha ez a szerep illik hozzánk.
Ha tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz az oldal követőihez.
Fotó: Fatih Kilic, Unsplash