Nyerő csapatban

2020.03.05

9 pont, ami kiemelkedővé teszi a csapatmunkát

"Ha tudsz abban segíteni az embereknek, hogy ki tudják hozni magukból, amire képesek, azzal őket is, a csapatodat és magadat is segíted." (John C. Maxwell)

Nem mindegy, hogy csapat vagy csoport. Az utóbbi jellemzően egy lazán összeverődött ember tömeg, az előbbi szisztematikus módon felépített közösség. Egy erős csapat létrehozása tudatos és szándékos munka eredménye. Ez az általuk elvégzett teljesítményen is látszódni fog. Szóval nem elég összeterelni egy kupacnyi személyt, kifinomultabb módszerre és kommunikációra van szükségünk.

Előre beszéljük meg az elvárásainkat. Gyakran nincs tisztázva a bekerülőkkel, hogy mit várunk el tőlük. Hihetjük azt, hogy tudják vagy, hogy idővel rá fognak jönni, de nem. Arra is bazírozhatunk, hogy ráérünk még megbeszélni velük, csakhogy az ilyen beszélgetésekre valahogy sosem kerül sor. Jobb az elején felvilágosítani őket, miért is vannak velünk.

Kérjük, amit szeretnénk tőlük. Ez is lényeges. Senki sem gondolatolvasó. És nem is ez a dolguk. A célozgatások vagy a végső esetben érkező kemény utasítások nem a legjobb megoldások. Amint az elvárásoknál, itt is, ha szeretnénk, hogy valamit megcsináljanak, akkor arra egy az egyben, kertelés nélkül kérjük meg őket. A kérés, mint ősi együttműködésre szorgalmazó opció még mindig az egyik leghatékonyabb.

Biztosítsuk őket a támogatásunkról. Tudniuk kell, hogy mellettük állunk. Ez kifejezettem akkor érdekes, ha kísérletezniük kell és igény van a kreativitásukra. Azzal a tudattal dolgozva, hogy számíthatnak ránk, bátrabbak és kezdeményezőbbek lesznek. Fontos, hogy akkor is kiálljunk mellettük, amikor hibáznak. Mert nem a tökéleteset keressük, hanem azokat, akik mernek elég jók lenni, és ebben benne van a tévedés lehetősége is.

A tudásukhoz mérten adjunk feladatokat. Hasznos felmérni, ki, mennyire terhelhető és milyen jártasságban számolhatunk vele. Ha olyan kötelezettséget bízunk rá, amely távol áll tőle, akkor biztosan nem kapunk magas minőségű végeredményt. De, ha a megbízatása illik rá, mint Hamupipőkére az üvegcipő, akkor élvezettel végzi el a munkáját, és sikeresebben is hajtja végre.

Biztosítsunk önállóságot. Tad Williams szerint: "Ha elhatároztad, hogy valakinek feladatot adsz, és meggyőződtél róla, hogy méltó módon képes azt ellátni, hagyd, hogy önállóan tegye a dolgát. Bizalom nélkül képtelenség megosztani a felelősséget." Egyezzünk meg előre, hogy mikor és milyen formában kontrolláljuk a folyamatot, és tartsuk magunkat ehhez. Ne járjunk a nyakukra állandóan és ellenőrizgessük őket. Ha kapnak felelősséget, akkor bízzunk is abban, hogy képesek azt felelősen kezelni.

Hinnünk kell bennük. A legjobb embereink fejlődni akarnak. Ezért remek, ha adunk esélyt a nyújtózkodásra, a tanulásra, fejlődésre. Ha netán elakadnának, nyugodtan biztathassuk őket és fejezzük ki hitünket irántuk és a képességeik iránt. A támogató közeg és a pozitív erőpróba megfelelő táptalaja a kiteljesedésüknek.

Egyéni és közös célok összehangolása. Próbáljuk meg a kollektíva által elérendő nagy célt lebontani kisebbekre. Majd az elaprózott részcélokat rendeljük hozzá a csapat bizonyos tagjaihoz, figyelembe véve az egyéni célkitűzéseiket. Ezzel egyensúlyba hozható az emberek és a közösség érdekeltsége, ami erősíti a produktivitást, egyben az optimista légkört.

Személyre szabott elismerés. Mindenki egyedi személyiség, önálló motivációs motorral, egyéni elvárásokkal a megbecsülés terén. Ha ismerjük a hajtóanyagot és tudjuk, mivel olthatjuk az elismerés szomját, akkor jó úton járunk. Érdemes a szeretetnyelveket, illetve a személyiségtípusokat felfedeznünk, kiváló útmutatással szolgálnak, hogy embertípusokként mire figyeljünk. Természetesen ez általánosságban segít, ám helyettesíteni nem tudja az embereink megismerését, amivel valóban személyre szabottan éreztethetjük a fontosságukat.

Kevés, ha kedvelnek. Nem a népszerűség növelés vagy a rajongói bázis kialakítása a cél. Aki jópofa főnök akar lenni az soha nem lesz valódi vezető. A bratyizó haverként tündöklő vagy a mások kedvére cselekvő iránytó nem kapja meg a csapata lojalitását. Azt csak a jellem, a kiállás, a becsület és a nehéz helyzetek felvállalása adhatja meg. Ne féljünk a kemény beszélgetésektől, a határozott de emberséges magatartástól. Ez formálja a vezetői képességeinket és elkötelezi a csapat tagjait felénk.

A csapatmunka szimbiotikus kapcsolat. Úgy a vezető és a tagok között, ahogy a csapattársak egymás között is oda vissza hatással bírnak. Minden irányba ható kölcsönös fejlődésről van szó. Akár egy ízletes étel. Szükség van minőségi alapanyagokra, azok megfelelő összeállítására, hogy némi idő, valamint a konyhaművészet elegyeként létrejöjjön valami fenséges. Mert az elkészült étel nem csupán a hozzávalók keveréke, hanem annál sokkal több, sokkal finomabb, egy egységes gasztronómiai élmény. Amint azt Márton-Koczó Ildikó megfogalmazta: "Ha jól teljesítő csapatot szeretnél, teljesíts jól. Ha bizalmat szeretnél a csapattagok között, akkor adj és kérj bizalmat. Ha szeretnéd, hogy a kollégáid megbecsüljék és értékeljék a csapateredményeket, akkor ismerd el és ünnepeld meg a sikereiteket - a csapattal közösen. Ezek nem elegendő, hanem szükséges feltételek a hatékony, közös munkához."



Ha tetszett ez a poszt, akkor kövesd a bejegyzéseket itt a blogon vagy a Facebook-on.
Fotó: fauxels, pexels