Szerezzünk több időt!

5 javaslat, hogyan nyerjünk némi időt

"Aki képes haszontalanul elherdálni egy órát, még nem jött rá, milyen értékes az élet." (Charles Darwin)

24 óra. Mindenkinek ennyi áll a rendelkezésére. Viszont nem mindannyiunknak elég. A jó időbeosztás kincset ér. Ahogy az is, ha némi többlet időre tudunk szert tenni. Ezt néhány szimpla trükkel megtehetjük. Persze a gyakorlatban nem hozunk létre 25 órás napokat, mégis mindenképp könnyíthetünk a zsúfoltság érzetünkön, és felszabadíthatunk időt. Mondjuk a következőkkel.

Fel se vegyük. Timothy Ferriss szerint; "Az időhiány valójában a fontossági sorrend hiánya." Sokan készítünk listákat a napi teendőinkről. Tán az is ismerős, hogy szerepelnek rajta olyan tételek, amelyek valahogy folyamatosan halasztásra kerülnek. Nem egyszer, nem kétszer, hanem újra és újra halogatjuk őket. Szörnyen frusztráló, hogy majd meggebedünk, de sosem fogynak el a feladatok. Főként ezek az örökké a listán lévők nem. Ha így tologatjuk ezeket, lehet nem is annyira fontosak. De minket nagyon demoralizál az állandó jelenlétük. Könnyítsünk magunkon és ilyen tételeket már eleve fel se vegyük a listánkra. Ami nem fér bele a napunkba vagy nem lényeges, azzal ne sokkoljuk magunkat. Hagyjuk ki.

Delegáljunk. Amit más is meg tud csinálni a munkánkban, azt adjuk át nekik. A kisvállalkozók és a perfekcionisták kedvelt hitvallása, hogy csak az a jó, amit én a saját kezemmel csinálok. Ebben aztán jól el lehet veszni. Ami nem kizárólag minket igényel, azt passzoljuk le. Semmivel sem lesz rosszabb a végeredmény, de a mi időnk szabadabbá válik. Ennek fontos követelménye, hogy megbízzunk az emberinkben. Higgyünk bennük, képezzük őket, adjunk nekik lehetőséget a bizonyításra. Ne magunkra építsünk, hanem az embereinknek megfelelően átadott tudásra.

Szabadítsunk fel. Az időrabló kötelességektől való megszabadulás. Vannak olyan tevékenységek, amelyek nem feltétlenül élvezetesek és hasznukat is csak közvetve élvezzük. Például jó érzésű ember nem él egy szemétdombon, ezért muszáj takarítani, mosni, vasalni, mosogatni. Kell is egy rendezett környezet az ideális közérzetünk számára. De ha az ezekre fordított idő sokat vesz el az aktív és termelékeny időszakunkból, akkor fontoljuk meg, hogy keresünk valakit, aki megcsinálja mindezt helyettünk. Ha egy takarítónő vagy házvezetőnő alkalmazása kevesebbe kerül, mint amennyit megkereshetünk az így felszabadult időnkben, akkor nyertünk ügyünk van.

Ne vesztegessünk. Seneca mondta; "Nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle." Szűrjük ki a zavaró tényezőket, hogy az adott feladatra koncentrálhassunk. Van belőlük elég. És most nem az örökösen panaszkodó munkatársakra gondolok, akik rendszeresen megállítanak. Inkább a szűkebb közegünkben lévő, gyakran mentális síkon jelentkező kényszer ténykedésinkre. Például az online jelenlétünkre. E-mail, facebook, twitter, hírportálok és társaik, a "csak felugrom és megnézem mi újság" feltevéssel nagyon sok értékes időt vesznek el tőlünk. A felugrásokból napi szinten akár órákat is elvesztegethetünk. Megvan ezeknek a dolgoknak is a helyük az életünkben, de nem bárhol és bármikor. Amikor szorgoskodunk, ne hagyjuk magunkat eltéríteni, ne veszítsünk időt, fókuszt, mert hatékonyabbak leszünk és gyorsabban végzünk.

Kezdjünk korábban. Indítsuk a napunkat picit előbb, keljünk egy kicsivel korábban. A szervezetünk hozzászoktatható a kevesebb alváshoz. Szépen fokozatosan csökkenthetjük az alvás mennyiségét. Főként, ha azok közé tartozunk, akiknek egy félnapnyi horpasztás nem elég. Arra nem biztatok senkit, hogy ezt drasztikus keretek közé leszorítsa, de talán egy óra megtakarítás is nagy segítség. Egy órával előbb indítva a napot nem csak azt érezzük, hogy jobban haladunk, hanem valóban így is lesz. Elkezdeni a munkát, amikor még nem csöng állandóan a telefon, amikor még kevesebb az akadályozó tényező, igazán nagy előny. Nem alaptalan a régi mondás; "ki korán kel aranyat lel".

Kitágítani a meglévő időkeretet nem tudjuk, de optimalizálni a saját felhasználásunkat azt igen. És mivel ebből az igen értékes "tulajdonunkból" minden perccel kevesebb lesz, ezért kincset ér okosan sáfárkodni vele. Emlékeztessen rá minket Arthur Schopenhauer; "Egész életünkön keresztül mindig csak a jelent birtokoljuk és sohasem többet. A különbség csak az, hogy eleinte hosszú jövőt látunk magunk előtt, a vége felé pedig hosszú múltat magunk mögött." Az életünk előrehaladtával egyre jobban megbecsüljük majd azt az időt, amit felelőtlenül nem vesztegettünk el. Legyen belőle minél több.

Ha nem érezted kidobott időnek elolvasni ezt a posztot, akkor csatlakozz az oldal követőihez, hasonló témájú cikkekért.