Munkaundor

Miért utálnak az emberek dolgozni?

"Ha már reggel tudod, hogy hogyan fog kinézni a napod, egy kicsit halott vagy - minél pontosabban tudod, annál inkább." (Nassim Nicholas Taleb)

Feltűnt már, hogy milyen sok embernek van problémája a munkával? Nem szeretnek dolgozni. Vagy talán nem is a munkával van gondjuk, hanem a munkájukkal? Nem teljesen ugyanaz.

Dolgos népek. Szerintem alapból szeretünk dolgozni. Mégis gyakori, hogy rosszul, nem megfelelően végzi el valaki a feladatait. Látszik a hozzáállásán, a viselkedésén, az elvégzett munka minőségén. Mintha a legfőbb feladata a cég működésének szabotálása lenne. Ezzel másokat is bosszant és hátráltat. Egyértelműen azt mutatja a többiek felé, hogy nem szívesen dolgozik és ha teheti inkább ellébecolja a munkaidőt. Lemerem fogadni, hogy ugyanezeknek az embereknek a jó része, máskor, máshol, másban lelkesen teljesít. Mondjuk egy kertrendezés vagy lakásátalakítás során. Esetleg a sportban, valamilyen szabadidős vagy kreatív tevékenységben. Ezek a dolgok nem feltétlenül könnyebbek, egyszerűbbek a munkahelyi feladatoknál. Inkább teljesen mások. Annyival másabbak, hogy az érdeklődési körükön belülre esnek, ellentétben a melóval. Érdekes, izgalmas és fontos elfoglaltságok, amivel szeretnek foglalkozni. Mindenki tapasztalta már, ha olyasmivel foglalkozik, amit szeret, akkor az idő és az energia végtelen. Nem érzünk fáradtságot, nem érzékeljük az idő múlását. Átadjuk a tevékenységnek magunkat, és teljesen betölt minket a flow-érzés. Nem tűnik munkának a munka, nem kényszerű a feladat, hanem élvezetes folyamat.

Munkát mindenkinek! De milyet? Az élvezetet nem tudjuk minden esetben átvinni a hétköznapi munkákba. Vannak olyan lélekölő elintéznivalók, segédmunkák, amelyek egy pillanatig sem izgalmasak és nem tudjuk átadni magunkat nekik. Könnyű azt mondani, hogy mindenki találja meg azt a munkát, amiben kiteljesedhet, de ez nem ennyire egyszerű. Sokszor meg van kötve az emberek keze, nem feltétlenül léphetnek ki és tehetik azt, amit annyira szeretnének. Vannak leláncoló kötelezettségeik. Persze nem szeretnék senkit felmenteni, mert ettől függetlenül felelősek vagyunk. Vagy azért, hogy olyan melót találjunk, amiben jól érezzük magunkat vagy azért, hogy azt, ami van, a lehető leglelkiismeretesebben csináljuk. Ez utóbbi a mi és a közösség érdeke is. Nincs jogunk a többiekre hárítani, őket terhelni az el nem végzett vagy nem megfelelően elvégzett teendőinkkel. Tegyük hát a dolgunkat! És próbáljunk egy picit több lelket verni a munkánkba. Ebben a segítségünkre lehet, ha átgondoljuk az alábbiakat.

Túl uncsi. A borzasztóan gépies és unalmas munkákkal csupán annyit tehetünk, hogy megpróbálunk a magunk számára némi kihívást intézni. Feldobni valamivel, kicsit izgalmasabbá tenni. Például azzal, hogy minimalizáljuk a munkánkkal kapcsolatos panaszokat. Legyünk jobbak, mint a kollégák, és legyen a mi munkánkkal kapcsolatban a legkevesebb a minőségbeli kifogás. De állíthatunk mennyiségi kritériumokat is. Adott idő alatt többet produkálunk a munkatársaknál, vagy korábbi saját teljesítményünknél. És az elért eredményeket meg is jutalmazhatjuk. Egy kávészünettel, egy extra desszerttel ebédre. Ezen dolgokkal nem leszünk kint a vízből, de legalább az idő jobban telik majd. Ahelyett, hogy a munkánkkal kapcsolatos negatív gondolatokkal mérgeznénk az elménket, inkább a magunk támasztotta kihívásokra figyelünk.

Csak a pénzért. Bizonyára vannak, akik csakis az anyagiak miatt vannak egy melóhelyen. A közeg nem az igazi vagy a munka, esetleg mindkettő. Ám tudják, ha elmennének, nem találnának ennyire jól fizető helyet. Azért a gályázás alatt érdemes ennek utána nézni. Biztos ez, vagy csak nagyon azonosultunk ezzel a gondolattal? Nem valaki más érezteti ezt velük? Egy rosszindulatú kolléga vagy főnök. Esetleg egy személyes ismerős, barát, családtag, aki kevésbé önbizalomépítő megjegyzésekkel traktál? A verbális lövések pedig betalálnak és ott tartanak minket, ahol talán nem is kéne lennünk. Nem feladni azt, ami van, de kereső módba állítani magunkat és óvatosan körbejárni a témát, hogy vajon lehetne-e jobb helyünk is? Amíg, nem tesszük fel a kérdést, nem keresünk rá választ, addig esélyünk sincs pozitív változásra.

Az önállóság hiánya. Sok munkában a legrosszabb, hogy nincs biztosítva önállóság az elvégzéséhez. Mintha mindent franchise módban kéne csinálni, ezzel minimalizálva a hibázás lehetőségét. Valóban sokba kerülhetnek a hibák a cégnek. De a fluktuáció is. Ha egy szépreményű munkatárs elhagyja a vállalatot, mert nem érzi a munkáját és a személyét elég fontosnak. Ha nincs döntési lehetőség, nincs mozgástér, csak előre meghatározott, lépésről lépésre kötelezően követendő tevékenységi lista, az eléggé lehangoló. Nincs szükség az értelmes gondolkodásunkra, az elbűvölő egyéniségünkre, a szuperképességeinkre, csak a robotszerű működésünkre. Az önállóság megvonása bármilyen munkát nyomasztóvá képes tenni.

Szorongásból jeles. A nem megfelelő munkahelyi légkör és feltételek frusztrációhoz vezetnek. Ennek a depresszió kialakulásában is szerepe lehet. Minimum 8 órát töltünk el, olykor többet, munkával. Ha ez nyomaszt, mert nem érezzük, hogy értéket teremtünk, nem kapunk őszinte visszajelzéseket, akkor a napunk nagy része kuka. Odavetni valakinek, hogy "ez jó volt", nem túl tartalmas dicséret. Éreznie kell, hogy számít a több órás tevékenysége. Sokan ezért szállnak ki az alkalmazotti taposómalomból és lépnek át a vállalkozói mókuskerékbe. Ott talán még többet fognak dolgozni, de azt a saját szájízük szerint tehetik meg. Beosztják az idejüket, meghatározzák, mit, hogyan és mikor csinálnak. Van önállóságuk, döntési jogkörük és értelemszerűen felelősségük is. (Utóbbi egyeseknek veszélyesen hangzik, de elvileg mindig van, vagy kellene lenni felelősségünknek.) Többet kockáztatnak, de többet is nyerhetnek. Ettől függetlenül nem való mindenkinek a vállalkozói lét. Azonban az igen, hogy a munkahelyén is érezze, nem csak azért van ott, hogy gépiesen gombokat nyomogasson és válaszolgasson az ügyfeleknek. A legjobb önmaga lehessen, ezzel szolgálva a cég, és a saját érdekét.

Egy munkahelyet ritkán alakítanak ki az alkalmazottak. Pedig, ha erre módjuk lenne, jobban magukénak éreznék a szervezetet és a folyamatokat. Ha alakíthatnak rajta, ha formálhatják, ha beleszólásuk van, ha a maguk képére igazíthatják, jobban belekerülnek a vállalati vérkeringésbe és esélyes, hogy nagyobb lelkesedéssel viseltetnek a kötelezettségeik iránt. Hiszen az emberek nem utálnak dolgozni, csak nem bírják, ha feszít és feszélyez a kényszer. Természetesen mindig lesznek, akik kilógnak a sorból és a munkából is. De sokaknak már az is elég, ha jobban értékelik az idejüket, a karakterüket és a tudásukat. Mennyivel szívesebben adják oda magukat, ha tudják, hogy számítanak. Amint az Kollár Betti megfogalmazta: "Nem elég, ha van munkám, elengedhetetlen, hogy szeressem is azt, amit csinálok, és éltessen a tettvágy meg a hivatástudat, mert életünk egy jó nagy részét a munkahelyünkön töltjük."

Ha tetszett a bejegyzés, akkor gondolj a munkádra! Mit szeretsz és mit nem szeretsz benne? Van lehetőséged a nem szeretem dolgokon változtatni?

Fotó: stockking, freepik

A cikkbe belinkelt bejegyzéseken kívül alább még néhány munkahelyet érintő témát találsz. 

Jól szervezett szervezet - Miként alakíthatunk ki hatékonyan együttműködő csapatot?

Miért mennek el? - A 6 leggyakoribb ok, amiért munkahelyet váltanak az emberek

A visszajelzések fontossága - Értéket és jelentőséget tulajdonítani az embereknek